Hargitai Miklós: Simon, nem Péter
Oct 30
Hargitai Miklós: Simon, nem Péter
Ha egy regénynek az a címe, hogy Simon Péter, akkor annak az első gondolatunk szerint valami biblikus téma körül kell forognia, a középpontban egy megingathatatlan hitű főszereplővel. „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” – mondotta egykor Jézus az első apostolnak, Simon Péternek. A Péter név kősziklát jelent, a tanítvány eredeti neve azonban Simon volt, aminek a héber megfelelője (meg)figyelő, és esetünkben a címválasztást inkább ez a jelentés magyarázza meg. Szöllősi Mátyás regényében a Simonnak nevezett alak a legkevésbé sem kőszikla: nem hagyományos hős, akit a szerző próbatétel elé állít, és aki a végén győzedelmeskedik vagy elbukik. Nem ő mozgatja az eseményeket, inkább csak megfigyel; a dolgok nem vele, hanem körülötte, és (még inkább) benne történnek meg. Amikor először találkozunk vele, voltaképpen már túl van a bukáson: olyasmit tett, ami a keresztény hit szerint megbocsáthatatlan, bármi sarkallta is rá. A regény egy menekülés története: Simon menekül a lelkiismeret-furdalás elől, azzal a klasszikus tévedéssel a fejében, ami talán a hitünk lényege, hogy a tetteinkkel kieszközölhetjük a bűnbocsánatot – mintha sikerült volna bárkinek is a Bibliában Ádám (Káin, Mózes, Dávid stb.) óta. A világ, amit Simon szemével látunk, elmosódottságában is ismerős. […]
Simon Péter – Bak Róbert írása az Ekulturán
Oct 26
Simon Péter – Bak Róbert írása az Ekulturán
Bár már hónapok óta kerültek ki részletek Szöllősi Mátyás készülő új regényéből, mégis szinte semmit sem lehetett tudni arról, hogy miről is fog szólni voltaképpen. Az egyes szövegrészletekből persze világossá vált előbb az, hogy érinteni fogja napjaink migránskrízisét (már előre tartottam ettől, mert szinte lehetetlenség értelmesen beszélgetni az utóbbi időkben erről a témáról), majd később az is, hogy az egész könyv szerves folytatása (?), kiegészítése (?) az elmúlt évek talán legmeggyőzőbb debütáló prózakötetét, a Váltóáramot záró „Lefekvés előtt, ébredés után” című történetnek. Szerencsére volt lehetőségem elolvasni az új kötetet még jóval a megjelenése előtt, így úgy tudok róla véleményt alkotni, hogy senki sem befolyásolhatott. És hogy mi a rövid véleményem? A Simon Péter az év egyik legfajsúlyosabb és legnehezebben megfejthető gondolatfutama, ami a létezés, a keresztény hitvallás, a részvét és az együttérzés tükrében próbálja megmutatni, hogy milyen is az ember. Már az első oldalakon világossá válik, hogy itt szó sincs realista prózáról, ami a magyar belpolitikáról vagy napjaink történéseiről akarna mesélni, hanem egy olyan alkotásról, ami ijesztő gondolati mélységekbe szándékozik behatolni, ráadásul úgy, hogy az olvasó legtöbbször nem is érti, hogy ami a szeme elé tárul, az hová is fog kilyukadni a végén. Az egész mű tele van hihetetlenül zárt […]
A Könyvmoly írása a Simon Péterről
Oct 26
A Könyvmoly írása a Simon Péterről
Nagyon nehezen kezdtem neki könyvrecenziót írni, Szöllősi Mátyás „Simon Péter” című szépirodalmi művéről, hiszen egyfelől még mindig a könyv hatása alatt vagyok, másfelől pedig még mindig nem tudom, hogyan fogalmazzam meg azt amit én „megértettem” a könyvből és ami számomra fontos vagy értékes volt benne. Bevallom, nagyon tetszett a könyv és hamar kiolvastam, csakhogy miután elolvastam az utolsó oldalát is, valahogy úgy éreztem, hogy itt még nem érhet véget a „történet”. Hiányérzetem volt, hiszen végig azt reméltem, hogy a regény végére össze fognak állni a különböző történetek és egy kerek egészet fognak alkotni. Hát ez nem így történt. Azonban mielőtt egyáltalán neki kezdtem volna az olvasásnak, sokáig nézegettem a könyv borítóját és címét. Én a címe alapján egyből a bibliai Simon Péterre gondoltam, akit Jézus elhívott tanítványának, aki őt a kereszthalál előtt háromszor is megtagadta, Jézus azonban feltámadása után neki jelent meg és bízta rá a pásztori tisztet. Nehezen tudtam elvonatkoztatni ettől az asszociációtól, végig kerestem a párhuzat a bibliai Simon Péter és a regényi Simon Péter között. De sajnos alig találtam párhuzamot köztük. Mégis, a legfontosabb párhuzam, amit én kettőjük között találtam, az a csüggedés, a gyermeki kíváncsiság és a szeretetreméltó emberi esendőség. A bibliai Simon Péter csak Jézus […]
„A jó szándék sokszor sajnos nem elég, vissza is üthet” – Tegdes Péter Interjúja
Oct 15
„A jó szándék sokszor sajnos nem elég, vissza is üthet” – Tegdes Péter Interjúja
Tavaly Váltóáram című novelláskötetével megnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, az idei irodalmi fesztiválon pedig első regényét, a Simon Pétert mutatja be Szöllősi Mátyás. A Simon Péter főszereplője egy krisztusi korú diakónus, aki életének egy olyan szakaszához érkezik, amikor több kérdéssel találja szembe magát, mint válasszal. A regény olyan témákkal foglalkozik – kezdve a hittől a 2015-ben a Keleti aluljárót ellepő embertömegig –, melyek nemcsak Simon Péterben, de az olvasókban is kérdéseket vethetnek fel, és amikre nem könnyű válaszolni. A két éve megjelent novellásköteted, a Váltóáram egyik novellája, a Lefekvés előtt, ébredés után főszereplője szintén egy diakónus, aki hasonló helyzetben találja magát, mint a regénybéli Simon Péter. Már akkor tudtad, hogy ebből a novellából regény lesz? Nem. Eredetileg egészen máshonnan indult volna a könyv, fél évig teljesen mást is írtam, más volt az alapötletem. Aztán, ahogy alakultak, és egyre jobban körvonalazódtak bennem az új szálak, valahogy összeért, összecsúszott a két történet. Mi volt a Simon Péter eredeti alapötlete? Annyiban volt más, hogy más helyszínen játszódtak volna bizonyos részek. Sok minden nincs benne a könyvben abból, amit az elmúlt időszakban írtam. És persze az, amiről a szöveg utolsó része szól, a megítélés, megítéltetés, egyfajta evangéliumparafrázis. A történetet körüllengi az a […]
Fóbia (1. rész)
Sep 04
Fóbia (1. rész)
Üres volt a kávézó, mikor beléptem. Szűrt fény volt és hőség, csak a lábamon éreztem, hogy enyhén mozog a levegő – vehettem volna rövidebb szoknyát is. A nagy szemű lány a pultnál úgy mosolygott, mintha ismernénk egymást vagy legalábbis gyakran járnék arra a helyre, pedig először voltam ott. Megingatott a kávé illata. Megint Cs.-re gondoltam, bizonyára azért, mert állandóan itta, tisztán, feketén, a nap minden részében, és akárhogy próbáltam az elmúlt hónapok alatt kiűzni a fejemből, nem lehetett, mert nemcsak a fejemben volt.
Mindennap becsapjuk magunkat – Bak Róbert interjúja
Aug 15
Mindennap becsapjuk magunkat – Bak Róbert interjúja
Már egészen korán volt elképzelésem arról, hogy valamilyen formában összeszövődhetnének a Váltóáram elbeszélései. Szerettem volna, ha egy összetett képet rajzolnak ki, ahol a történetek kapcsolatot teremtenek egymással, még ha nem is nagyon szorosan, csak úgy, ahogy egy adott városban egymás mellet élő, de mégis egymás számára idegen emberek történetei összekapcsolódnak.
Szemben önmagunkkal – Szabó Imola laudációja az Arcok című kiállítás kapcsán
Aug 11
Szemben önmagunkkal – Szabó Imola laudációja az Arcok című kiállítás kapcsán
Egy kisfiú szemébe néztem órákon át. Sárga pulóverén a kosz bolyhokba tapadva. Zsebében egy zacskó, melegítőnadrágos combján a keze. Körme alatt csonka holdívben a piszok, és csak ül, szemben velem, egy elárvult ház lépcsőjén. Lakó. Az otthontalanság bérlője. Percekig elkerültem a tekintetét, zavarba ejtett a keserű huncutsága. Inkább a kép színeibe vesztem bele, betűket kerestem, formákat, hátha megmentenek a szembesüléstől. A kerek arc félénk, de csintalan, és megrázóan őszinte tekintetétől. Nem ez volt az első Szöllősi Mátyás kép, amiben ezt a megrázóan szép és furcsa elegyet láttam. Ahogy a nyomornegyed közepén is a boldogság ismeretlen és meglepő vonásait rögzíti. Ahogy egy csapat kölyök meg meri mutatni neki, hogy a gyermekiség nem az élethelyzettől függ, és szakadt szandálban is lehet teli mosollyal szaladni az udvar felé. Hogy a megdőlt vályogházban is gyengédséggel öleli az anya a csecsemőjét. A képeit nézve kicsit elszégyellem magam. Én feleennyire sem vagyok kíváncsi, és negyedennyire sem tudok ilyen levegőszerűen rögzíteni. Nem félni az emberektől. Nem zavarba jönni a közelségtől. Nem felszínesen kérdezni, ahogy a Budapest Katalógusban teszi időről-időre. Nem szánni, hanem együttérezni. Pont olyan távolról, ahonnan még látni lehet. Belátni az emberi ismeretlent. Újra és újra úgy indulni el egy idegen mozdulat felé, hogy tényleg érdekeljen […]
Felemás emlékezet – Bánki Éva: Elsodort idő
Felemás emlékezet – Bánki Éva: Elsodort idő
„Aminek nincs középpontja, azt nehéz birtokba venni.” (B. É.) „Szigeten könnyebb uralkodni.” (A. C.) Szeretem a zavarba ejtő könyveket, amiknek olvasása egyszerre nyújt igazi élvezetet, s egyszerre dolgoztatnak meg, kényszerítenek a visszalapozásra, néhány rész újraolvasására, és arra, hogy utánanézzek bizonyos kérdéseknek – tehát az olyan olvasási élményt, ami rádöbbent, hogy milyen keveset tudok a világról, és hogy ez nem feltétlenül baj. Bánki Éva Elsodort idő című könyve ilyen kötet, akárcsak korábbi művei, folytatva annak az univerzumnak a feltárását, bemutatását, ami csak látszólag távoli, amihez sokkal több közünk van itt és most, mint ahogyan azt az első pillanatban gondolnánk. Bánki Éva regénytrilógiájának második része – összetettsége, nyelvi leleményessége, képi világa miatt, vagy csupán azért, ahogyan jellemeket mutat be, és ahogy a természeti jelenségekről szól – lebilincselő olvasmány. Ezt előttem persze már mások is megállapították. Korábbi könyveire, regényeire is igaz talán az a megállapítás, hogy mindig valamiféle élen mozognak, leginkább azon, ami egy, az ismert történelmi tények alapján megrajzolható kor, és egy elképzelt világ határmezsgyéjét jelenti – különleges elegyet alkotva a szokásokból, hiedelmekből, valamint a képzelet nyújtotta lehetőségekből. És itt azonnal fel is merül, s igazán lényeges kérdés, hogy mi is a valóság, mondjuk a nagyon különböző kultúrákban, de akár egyazon kulturális […]
VALAMI ÚJ – Török András jegyzete a Váltóáramról
Jun 04
VALAMI ÚJ – Török András jegyzete a Váltóáramról
A Margó-díjat – amelyet első könyves prózaírók kaphatnak meg – az egyik leghasznosabb intézménynek tartom. Mint nem hivatásos kritikus, nem szívesen nyúlok még nem bizonyított szerzők könyve után. A munkát helyettem elvégző zsűri listája, a tíz esélyessel megtekinthető itt. A Váltóáram a lehető leglazábban összefüggő novelláskötet, amely egy képzeletbeli Budapesten játszódik. A kilenc írást egy égi természeti tünemény köti össze: egy távoli Naprendszer csillaga felrobbant, annak a robbanásnak a fénye most ért ide, nappali világosságot áraszt, s az emberek nem tudják levenni a szemüket róla. A tévé és rádió csak arról beszél, még nem tudni, hosszú távon mivel jár mindez. Ám ez csak mellékesen jelenik meg a történetekben, amelyek egyáltalán nem egy srófra járnak. Van belső monológ és párbeszédes formában írt novella, és olyan is, ami egyes szám harmadik személyben szól hozzánk. Mindemellett a hősök sem egyformák. Azt azonban mindannyiukról el lehet mondani, hogy a legkevésbé sem a társadalom nyertesei. De az sem lenne igaz, hogy a novellák – Térey János szavajárásával élve – a nyomorpornó kategóriába tartoznának. Van benne magát a lakásából véletlenül kizáró öregúr, aki „szégyenszemre” egy másik lakásban lakó meleg párnál keres menedéket és vizelési lehetőséget. Van, akinek a bőrében (erre lassan jövünk rá) egy helyi érzéstelenítéssel […]
Ternovácz Dániel: Egy szupernóva mikrotörténetei
Jun 01
Ternovácz Dániel: Egy szupernóva mikrotörténetei
Szöllősi Mátyás első prózakötetében olyan egységes szövegvilágot alakít ki, amelyben az egymástól látszólag független történetek azonos tematikus, motivikus és nyelvi megformáltságukból adódóan szerves egésszé állnak össze. A novellák cselekménye úgy épül fel, hogy miközben kozmikus változások mennek végbe a naprendszerben, a szubjektív terek, a mindennapi életben bekövetkező törések és azok kapcsán kialakuló vagy felerősödő belső tartalmak kerülnek előtérbe. A kötet első soraitól kezdve végig folyamatban levő csillagrobbanást az egymást követő szövegek kohézióját biztosító mozzanatként, a térjelölő fényjátékot származtató és a családi szférán belüli válságokat szimbolizáló motívumként értelmezhetjük. A létnek mint lineáris folytonosságnak a különböző pillanataiban következnek be ezek a robbanások, többek között válás, halál, visszautasítás, magány, megaláztatás, baleset, megcsalás vagy betegség formájában. Hangsúlyos, hogy a főhős önmagát nem látja, így mások szemében és reakciójában ismeri meg a saját személyét: „(…) talán nem véletlen, hogy az ember legtöbbször nem képes látni önmagát, szinte semmilyen formában” (298). A Betelgeuse nevű csillag felrobbanásából eredő fehér fénynek köszönhető ki- és megvilágosodás az emberi lét fizikai dimenziójának az érzéki felismeréséhez vezet. A novellákban körvonalazódó élettörténetek alanyai emberi és testi, tökéletlen és véges létükben fedezik fel (újra) magukat. Következetesen ismétlődik a történetekben az érzés, hogy mindaz, ami a főszereplőket éri, a maguk testiségében érinti őket. Önnön […]
A zseni két arca – Grigorij Szokolov jubileumi zongoraestje a MüPá-ban
Mar 30
A zseni két arca – Grigorij Szokolov jubileumi zongoraestje a MüPá-ban
Tizenöt év, tizenöt koncert – ez Grigorij Szokolov mérlege A zongora sorozatban itt Budapesten, és március 28-án ismét bebizonyította a csordultig megtelt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hogy az egyik legfelkészültebb és legmeghatározóbb zongorista ma a világon. Hat óra előtt pár perccel szinte teljesen üres volt a hangversenyterem.  A menedzserén kívül csak maga Szokolov ült bent, ő nem máshol, mint a hangszer előtt, én pedig igyekeztem zajtalanul mozogni, hogy ne zavarjam meg semmilyen módon, mert már az egyik Schubert impromptu-t játszotta, egészen finoman, könnyedén, mintha csak a koncerten lennénk. A technikusok még próbálgatták a fényeket, közben megérkezett Felvégi Andrea is, hogy aztán ketten fotózzuk az orosz művészt, tevékenykedjünk körülötte a próba ideje alatt, lehetőleg láthatatlanul. Sokszor hallgattam már őt, ott a MüPában, de így, a koncert előtti próbán még soha, és nem csak az volt megdöbbentő, hogy milyen hihetetlenül erős hatást kelt már önmagában az, ahogy a hangszernél ül, ahogy bánik vele, hanem hogy megfigyelhettem, ahogy billent, a gesztikulációját egészen közelről, mert megesett ott velünk az a szerencse, hogy Szokolov egyáltalán nem zavartatta magát, s úgy játszott ott, kissé talán nekünk is, mintha valóban nem érzékelne maga körül semmit, csak az általa létrehozott zenét, holott az is lehet, hogy pontosan tudta, […]
Kolozsi Orsolya:  A test beszél
Feb 15
Kolozsi Orsolya: A test beszél
Egy panelház fölött az éjszakai égbolt, csillagok, erkélyen álló alakok fénye vetül a szemközti házra, mintha erős reflektor világítaná meg őket. A két verseskötettel már rendelkező Szöllősi Mátyás Margó-díjas kötetének borítója egyértelmű utalás az Orion csillagkép egyik csillagának, a Betelgeuse-nak a felrobbanására és az ezt kísérő erőteljes éjszakai fényjelenségre.
Szégyenlős álmok
Dec 14
Szégyenlős álmok
Az ajtófélfának dőlve röhögött, mint egy ostoba kölyök – hiába hogy közel negyven volt már, kurvákkal a háta mögött és az ölében.
S lőn világosság – de mit kezdjünk vele? – Dominka Ede harald a Váltóáramról
Nov 30
S lőn világosság – de mit kezdjünk vele? – Dominka Ede harald a Váltóáramról
Egy felrobbant óriáscsillag fénye világítja be az éjszakai eget, egyúttal az alatta mindennapjaikat tengetőket. Vajon a betlehemi redukált szakralitású, távoli rokona megvilágítja az élet lényegi pontjait, avagy éppen elvakít, s még annyira sem látjuk? Vagy hol így, hol úgy?