Uzseka Norbert interjúja az ekultura.hu-n
Sep 11
Uzseka Norbert interjúja az ekultura.hu-n
Szöllősi Mátyás író, költő és fotográfus, utóbbi minőségében a Budapest Katalógus nevű, kezdetben online elérhető, ám ma már könyv alakban is megjelent portrégyűjtemény szerző-szerkesztője. Az Arcok, történetek a világ egyik legszebb fővárosából alcímmel megjelent kötet kapcsán Uzseka Norbert kereste meg Mátyást, aki az első email-váltás idején épp Baskíriában tartózkodott.
Bevilágítani önmagunkba – Izsó Zita a Váltóáramról
Sep 04
Bevilágítani önmagunkba – Izsó Zita a Váltóáramról
Rendkívül izgalmas és egyedülálló az írásokat átható atmoszféra, ami úgy érzékelteti a lét önmagán túli, transzcendentális vetületének lehetőségét, hogy eközben elkerüli az ismert vallások fogalomrendszerét, a pontosan körülhatárolható hitet.
Lélekzet
Jun 14
Lélekzet
Mondd, mire eszméltél aznap reggel. Milyen volt az első lélegzetvétel. Milyen volt leküzdeni a sírást, pedig valakit eltemettél a téllel. Milyen volt idegennek lenni. Milyen volt belépni a kádba. Milyen volt a víz érintése. Hogy azt hitted, senki, de tényleg senki se láthat. Milyen volt a hőség, s hogy izzadsz a forró víz után. Milyen volt az arcod a tükörben. Milyen volt egyedül, félni tán.
Horváth Veronika: Fényárnyék
Apr 06
Horváth Veronika: Fényárnyék
„Épp egy csillagász beszél arról a felrobbant csillagról, aminek a nevét képtelen vagyok megjegyezni” – gondolja Szöllősi Mátyás Betelgeuse című novellájának főhőse a Váltóáram második prózájában. Olvasóként én jól megjegyeztem ezt a nevet. Sőt, tulajdonképpen az első pillanattól rémlett valami, pedig aránylag kevés csillagászati cikket olvasok. Akkor honnan olyan ismerős? Hirtelen beugrott: Ford Prefect, a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv szereplője a Betelgeuse környékéről származik. Szegény Ford. (Douglas Adams: The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy) A híres Douglas Adams-mű „borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!” A Váltóáram szereplőinek erről a könyvről nincs tudomásuk, többnyire kétségek közt vergődnek. Szöllősi történeteiben alapmotívum a szorongás és a megsemmisülés fénye: a felrobbant csillag ugyanis különös fényjelenséget okoz az éjszakai égbolton. Egy biztos: a Betelgeuse nevét olvasóként egy életre megjegyeztük. A megsemmisülés nem csak a csillag robbanásában nyilvánul meg: egytől-egyig veszteségtörténetek ezek, a hiány erős szervezőerő. Iránya és intenzitása az idő függvényében változik, akár a váltóáramnak. A változó áramokon belül megkülönbözetjük a váltakozó áramokat. Az ilyen áramban a töltések előre-hátra mozognak, de előremozgáskor ugyanannyi feszültség halad át keresztmetszetükön, mint hátrafelé mozgáskor, azaz az átlagos töltésmozgás nulla. Ez jellemző Szöllősi figuráira is, mintha minden megrázó történés ellenére egy helyben maradnának, […]
Váltóáram – Bak Róbert írása az ekultúrán
Feb 11
Váltóáram – Bak Róbert írása az ekultúrán
Tavaly ilyenkor ódákat zengtem Potozky László első regényéről, az Élesről, amely nekem akkor nemcsak 2015 legnagyobb meglepetése, de vitathatatlanul a generációm regénye is lett. Most, így karácsony felé járva, megint egy fiatal magyar szerző szolgáltatta számomra az év meglepetését, mégpedig Szöllősi Mátyás, első prózakötetével, a Váltóárammal. Ebben a kilenc, egymástól függetlenül is olvasható elbeszélést tartalmazó kötetben egy igen ritka égi jelenség (egy szupernóva megjelenése a budapesti égbolton) köti össze a szereplők életét, akikben még több más mellett az is közös, hogy mindannyian életük egyik válságos szakaszába jutottak, és onnan képtelenek szabadulni. Ennek az új csillagnak a megjelenése (ami valójában inkább egy régi halála) pedig merőben szimbolikus jelentőségű, ugyanis ez a sötétséget áttörő, sokak számára megmagyarázhatatlan fehérség nemcsak (szó szerint) fényt hoz az éjszakába, de egyúttal megvilágítja egy pillanatra hőseink életét is. Ez a hirtelen megjelenő csillag akár egy új Jézus születését is megjövendölhetné, de erre nem gondol senki. Hőseink ugyanis mindannyian, egytől egyig, bár megváltásra szorulnának, de ezt még csak észre sem veszik. Ezekben az elbeszélésekben jellemzően minimális cselekmény van, de ez egyáltalán nem jelent gondot, mert a meglepő narráció és a nyomasztó hangulat igazán egyedivé és eredetivé teszi ezeket a szövegeket. Szöllősi ugyanis egyidejűleg, egymással egyenrangúként és egymástól elválaszthatatlanként […]
Csillaghullás – Balajthy Ágnes írása a Váltóáramról
Jan 09
Csillaghullás – Balajthy Ágnes írása a Váltóáramról
Ígérhet-e az ég tisztasága megbékélést? Munkálkodik-e bármilyen rendezőelv a minket körülvevő világban, vagy minden történés vak és értelmetlen, akár egy csillag megsemmisülése? Az élet eme közhelyszerű, mégis kínzó kérdéseit Szöllősi Mátyás remek kötete az olvasás kérdéseivé is átfordítja. A valódi Betelgeuse ma még látható az éjszakai égbolton, de ahogy a figyelmeztetés időről időre a hírekben is felbukkan, robbanása már a közeljövőben bekövetkezhet. Az eddig elsősorban lírikusként ismert Szöllősi Mátyás 2016-ban prózaíróként is bemutatkozott. Friss novelláskötete, a Váltóáram kilenc elbeszélést tartalmaz – főszereplőik fiatal, életközépi válsághoz érő, vagy épp idősödő férfiak, történetük között az képezi a legfontosabb közös pontot, hogy mind azokban az elképzelt közeljövőbe helyezett hetekben játszódnak, amikor az Orion egyik csillaga, a Betelgeuse felrobban. Az éjszakai égbolton elömlő fehér fény (melynek vizuális élményéből a sejtelmes szépségű borító is visszaad valamit), a hétköznapok rendjét megszakító, mindenkit megbabonázó csillagászati jelenség különös, nehezen meghatározható atmoszférát kölcsönöz a Szöllősi-szövegek elbeszélt világának. Hisz a fellobbanó égitest motívuma mind az olvasóban, mind a novellaszereplőkben olyan asszociációkat hív elő, melyek nehezen összesimíthatóak: ragyogása hirdetheti az örömhírt – gondoljunk a betlehemi kisded születésére –, de egyúttal a végítélet megállíthatatlan közeledtét is jelezheti. A rendkívül koherens kötetben a már-már novellafüzérré összeálló szövegeket hol az én-elbeszélés, hol ennek egy […]
Bevilágítani önmagunkba – Izsó Zita a Váltóáramról
Jan 09
Bevilágítani önmagunkba – Izsó Zita a Váltóáramról
Szöllősi Mátyás első novelláskötetében megjelenik érett, kiforrott hangja Szöllősi Mátyás költő, drámaíró két verseskötet (Aktív kórterem, Állapotok – negyvenöt töredék), után prózaíróként is bemutatkozott, kilenc novellát tartalmazó, Váltóáram című könyve nemrégiben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. Rendkívül izgalmas és egyedülálló az írásokat átható atmoszféra, ami úgy érzékelteti a lét önmagán túli, transzcendentális vetületének lehetőségét, hogy eközben elkerüli az ismert vallások fogalomrendszerét, a pontosan körülhatárolható hitet. Szöllősi Mátyás novelláiban a valóság fölötti szférát mindössze egy égi jelenség, az Orion csillagkép egy csillagának felrobbanása idézi meg, aminek fénye bevilágít az összes novellába, mintha az önmagunkkal való szembenézés lehetőségét egy furcsa, misztikus közbeavatkozás teremtené meg, aminek az a szépsége, hogy a létrejötte nem számít csodának, mert különleges ugyan, de tudományosan is pontosan megmagyarázható. Mégsem tűnik véletlennek azonban, hogy igen sajátos élethelyzetekben éri az esemény a novellák szereplőit, pont akkor, amikor szembe kell nézniük önmagukkal. A fentről jövő beavatkozás lehetősége vagy igénye néhány helyen, még ha csak képi asszociációk formájában is, de a novellák szereplőiben is felmerül: „Úgy nézett ki, mintha valaki a felhőkön át elemlámpával fürkészné a várost.” (Hárman.) Az írások elbeszélője minden esetben egy-egy férfi, aki valamilyen kellemetlen élethelyzetből igyekszik szabadulni. Egyértelmű, hogy rokon lelkekről van szó, mintha egy vonallal lennének […]
Nyerges Gábor Ádám: Egyre kijjebb, egyre beljebb
Nov 14
Nyerges Gábor Ádám: Egyre kijjebb, egyre beljebb
„Nincs egyetlen értelmes érzés / mi felhívná magára a figyelmet” – így nyitja Szöllősi Mátyás Inopia című versét. A megállapítás azonban, ha a kötetegészre (vissza)olvassuk, legfeljebb amolyan fordított ars poeticaként volna értelmezhető, elvégre az 1984-ben született költő új, Állapotok című kötetének tétje mintha éppen valahol ekörül rejlene.
“A világosság a sötétségben fénylik” – Csaba Lilla a Váltóáramról
Nov 08
“A világosság a sötétségben fénylik” – Csaba Lilla a Váltóáramról
A Szöllősi Mátyás kötetében körvonalazódó miszticizmus (transzcendens érzékenység) pedig szinte egyedülálló a kortárs prózában. A novellaciklusban együtt van jelen a reális és a misztikus, utóbbi egyfajta költőiséget kölcsönözve a szövegvilágnak. A mindent átható, ég felől süllyedő fehér sugárzás, a fény misztikája, a megváltás lehetőségét közvetítve a lehető legközelebb van a kulcsszereplőkhöz, s közben mégis egészen távol, elérhetetlen marad.
“Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk” – Ayhan Gökhan interjúja
Oct 09
“Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk” – Ayhan Gökhan interjúja
"Úgy gondolom, hogy sokunknak jót tesz, ha néha valami egészen mással töltjük az időt, és megújult, átalakult látásmóddal tudunk visszatérni a feladatokhoz. A legjobb pozíció szerzőnek és szövegnek, az, amikor a szerző ül, és a szöveg alakul, formálódik – maga az alkotási folyamat. Most, a novelláskötetem befejezése után, mikor tényleg lezárult minden szerkesztés, és elment a nyomdába az anyag, nagyon kiüresedtem. Egyszerre volt bennem egy borzongás, és egy olyan hiányérzet, amit a szomjúsághoz tudnék hasonlítani."
Galaktikus rock and roll – Poós Zoltán interjúja a Váltóáram kapcsán
Oct 09
Galaktikus rock and roll – Poós Zoltán interjúja a Váltóáram kapcsán
"Szerintem minden költő életében van olyan időszak, amikor „hűtlen a lírához”. Ezen talán át is kell esni ahhoz, hogy az ember újult kedvvel és erővel alkosson ismét lírai szövegeket, és ne váljon a versírás egyfajta automatizmussá"
Irány észak
May 31
Irány észak
Mi a szart kiabál már megint ez a nő, hasít beléd a gondolat, miközben haladsz végig a gangon, és azon jár az agyad, bezártad-e egyáltalán az ajtót.
Vendégjáték
May 12
Vendégjáték
Csörgött a telefon, fölvettem. Este nyolc, akkorra menjek, mindenképp öltönyben, ez és ez a cím, ne legyek túl rikító és ne is játsszak túl hangosan, mondta a férfi a vonal túloldalán, és én csak annyit feleltem, hogy rendben, ott leszek.
Állapotok – negyvenöt töredék
Feb 24
Állapotok – negyvenöt töredék
első könyv (1.) ignominia Csak három év. Csupán csak három év. Egy filmen nézem vissza az egészet; koszos, szemcsés, ellentmondástól ég a múlt. És személyem is hevenyészett. Sosem hittem, hogy elfelejtem, amire most újra ráébredek. Megélek. Megfogalmazok. Felejtek – mint kézfogás közben hallott nevet. Az április most mégis tiszta emlék; felismeréstől oldódnak a szemcsék, akár szeretkezés után kívánt ölelkezés vagy nem-lét. Mintha újság közölne minden apró részletet, érdeklődésem feszült. A magyarázkodástól mentes élet, melyet a tisztánlátás képessége küld. Csak visszamenni oda, ahol egyszer megaláztak, és félretenni érvet. A másikat, csak őt, magát figyelni – pusztán a helyzet tisztasága éltet. Azonban egyértelmű, mi következik. Csak az fáj, hogy most már nem szólhatok. Ebben az összehasonlító módban látni látok, nem változtathatok, ahogy azon se, hogy végül mindig magamról beszélek. Most is látnivaló az állapot, a szándék megvolt, mégis hova érek: „A másikat, csak őt, magát figyelni” elmaradt, mert elmaradtunk mi ketten – ámde a megaláztatás állapotát legalább értem, és birtokba vettem. (2.) morbus insanabilis Gyanakvásod megalapozott. Már nemcsak azok alapján mozogsz; érzed is mozgásod törvényeit. Egy otthon hagyott fontos tárgy bocsánatát várnád el, ha lehetne, mert nem volt hozzád hű, aki csak égsz, és elmorzsolódsz a sematikus lüktetésben. A rosszullét hamar, következetlen […]