Nagy-Kemendy Júlia: A szabadság árnyalatai
Jan 28
Nagy-Kemendy Júlia: A szabadság árnyalatai
A Szabad különféle aspektusokból vizsgálja az egyén szabadságát, gyermekkori traumákat, testi és lelki válságokat boncolgat egészen egyedi nyelvezetet alkalmazva. Mindannyiunkhoz szól, hozzánk, akik vágyjuk és keressük a talán megtalálhatatlant, elrejtőznénk abban a kis kunyhóban a fölénk tornyosuló élet alatt. Mérnöki pontossággal méri a szavak mellett a hallgatást is. Csendjei oly jelentőségteljesen hallgatnak, akár a Gyimes hegyei. A Szabad alkalom önreflexióra, belső csendünkre figyelésre – divatos szóval élve a lassulára. A Szabad elvonulás és elmélyülés, emberségünk megélése – még akkor is, ha ez olykor fájdalmas.
Rónai Balázs Zoltán: Sziszüphosz visszanéz a kőre
Jan 09
Rónai Balázs Zoltán: Sziszüphosz visszanéz a kőre
A művek sikerének egyik kulcsa – esetemben, mint olvasó esetében is – a megélhetőségük. Ismerős szenvedések, szituációk. Temetés, szerelem. Indulás, érkezés. És sorolhatnám, de úgy vélem, felesleges, mindenki megteheti magában. Ilyen közhelyessé kopott fogalmak kapnak új erőre Szöllősi „mikromágiájával”, ha szabad így fogalmaznom. Nem a költészetének mértékére akarok így utalni, hanem a módszerre, amely korántsem működik mindenkinél – nála igen.
Kolozsi Orsolya: Szöllősi Mátyás versei a szabadság mibenlétét kutatják
Jan 09
Kolozsi Orsolya: Szöllősi Mátyás versei a szabadság mibenlétét kutatják
„Elindulsz úgy, hogy itt maradni minden” – olvasható Szöllősi Mátyás legújabb, Szabad című verseskötetének hátsó borítóján. A biztonságot jelentő maradásból az elindulás bizonytalanságába lépni nagy kockázat, az is lehet, hogy veszteség. Viszont muszáj néha akkor is elindulni, ha nehéz. Muszáj helyet változtatni ahhoz, hogy más perspektívából tekinthessünk a megszokottra, a régire. Magunk mögött kell hagynunk, hogy értékelni és érteni tudjuk. Bátorság kell az induláshoz, mely a szabadság lehetőségét teremti meg. A szerző legújabb kötete is elindulásra hív: hétköznapi fogalmaink felülbírálatára, egyszerű, közhellyé koptatott szavaink és kifejezéseink jelentésének átgondolására, és elmélyült, lassú olvasásra. Bár Szöllősi Mátyás az utóbbi években prózakötetekkel jelentkezett (a 2017-es Váltóáram című elbeszéléskötete elnyerte a Margó-díjat), pályája versekkel indult (Aktív kórterem; Állapotok – negyvenöt töredék), és legújabb könyvében újra a lírikus lép elénk a prózaíró-költő-fotográfus nagyon szorosan összetartozó hármasából. A kötet az elmúlt tizenöt év terméséből válogat, valamint új verseket is tartalmaz, és csakúgy, mint a megelőzőek, ez is gyönyörű könyvtárgy, jó kézbe venni már akkor, mikor a benne olvasható szövegeket még nem is ismerjük. A szerző saját fotóját felhasználó borító lenyűgöző: hatalmas fenyveserdő közepén, a hegyek között aprócska ház, a fák teteje pedig ködbe, homályba vész. A magával ragadó kép a címmel összeolvasva még több jelentéssel gazdagodik, […]
Bánki Éva: Szabad? Szöllősi Mátyás legújabb verseskötetéről
Jan 09
Bánki Éva: Szabad? Szöllősi Mátyás legújabb verseskötetéről
Nem nehéz észrevenni a Szöllősi-lírában (de a Szöllősi-prózában, különösen a Váltóáramban) a kései József Attila-versek egzisztencialista kérdéseinek ihletett továbbgondolását. (És talán az ilyen kérdések iránti szenvedélyes nyitottság különbözteti meg Szöllősit leginkább a kortársaitól.)
A morál illemtana – Nagy Csilla kritikája az Illegálról
Mar 30
A morál illemtana – Nagy Csilla kritikája az Illegálról
Szöllősi Mátyás prózájának középpontjában az emberi viselkedés sajátosságainak feltérképezése, az egyéni döntéshelyzetek vizsgálata áll. Korábbi köteteiben (a 2016-os Váltóáram novelláiban és a 2018-as Simon Péter című regényben) egyaránt azt a dinamizmust viszi színre, amely szerint az önazonosság a másokkal vagy a környezettel való érintkezés, vagyis a párkapcsolatokba vagy a társadalmi csoportokba való illeszkedés kísérlete során alakul. Szövegei a társadalom és a kultúra rétegzettségét és hálózatosságát vázolják fel, ebből a tablóból metszenek ki egy akkora képet, amely lekövethetővé teszi egy-egy jellegzetes, 21. századi, nagyvárosi (budapesti) karakter mozgását (térbeli értelemben, a társadalmi struktúrák csomópontjai szerint; időben, a felidézett történések, események ritmusában; illetve legtöbbször a személyiség „fejlődése” szempontjából is).
Karanténinterjú – Lívia villa
Apr 16
Karanténinterjú – Lívia villa
Épp két éve, hogy kiállítottál nálunk. Azóta megjelent első regényed, amit be is mutattunk, jártál a Távol-Keleten és úgy tudom a Bajkál-tónál is. A kiállítás óta merre tart a munkásságod? Igen, valóban jártam, a Transzszibériai Expresszel vonatoztunk szeptemberben egészen Ulan-Udéig, amely valóban a Bajkál-tó mellett fekszik, a mongol határ is közel van. Ismét a régészekkel utaztam, kaptam az alkalmon, hogy egy konferenciára mennek, és velük tartottam. Négy napig zötykölődtünk a vonattal odafelé, ami igen kemény volt, de elképesztő élmény is egyben. Régóta terveztem már az Expresszel való utazást, és aztán váratlanul összejött. A Bajkál-tó lenyűgöző hely, tiszta, érintetlen, az oroszok szerencsére nagyon vigyáznak rá, az édesvízkészlet 1/5-e ott van. 1600 méter mély a tó
Vendégjáték – részlet
Mar 16
Vendégjáték – részlet
Ma délutánra szabadságot kértem az irodában, hogy bemehessek apámhoz a Klinikára, és hogy utána, egy hónap szinte néma csönd után, újra találkozzak Anikóval. Éjszaka volt egy nem fogadott hívásom tőle, és jött egy üres üzenet is, ami nagyon szokatlan, de hiába hívtam vissza reggel, nem vette föl, csak a mobil üzenetrögzítője kapcsolt be kétszer is. Megértem, ha netán azért keresett, hogy lemondja a mai találkozót, s bár az is lehet, hogy dolgozott vagy bulizott az éjjel, mégsem hiszem, hogy ezt egy hajnali időpontban akarta volna közölni. Másról lehet szó.
Kolozsi Orsolya:  Végtelen keresés
Apr 03
Kolozsi Orsolya: Végtelen keresés
Röviddel a Margó-díjas Váltóáram megjelenése után Szöllősi Mátyás első regényével jelentkezett 2018 őszén. A Simon Péter című rövid regény sok szempontból tekinthető a Váltóáram egyfajta továbbírásának, folytatásának. Egyrészt a novelláskötet utolsó írásából (Lefekvés előtt, ébredés után) nő ki a regény alapszituációja, és az elbeszélést kis változtatásokkal teljes egészében átemeli az új kötetbe, másrészt a tavalyi könyvben megismert hang, látásmód érvényesül a most napvilágot látott regényben is. Ahogyan az előző prózakötet esetében, úgy itt is telitalálat a borító, rendkívül ízléses, ugyanakkor kellően figyelemfelkeltő, és kiválóan tükrözi azt a borzongató bizonytalanságot, amit a szöveget olvasva tapasztalhatunk. A borító a fotósként is közismert szerző fényképének felhasználásával készült, Jozef Suchoža Missing Generation című térinstallációjának részletét örökíti meg. Az üresen lógó esőkabátok, a lehajtott fejeket imitáló kapucnik sora olyan elveszettséget, reménytelenséget áraszt, mely a regényre is több helyen jellemző, valamint a kabátok alól hiányzó (de hiányukban mégis jelenlevő) testek megfoghatatlansága azt a bizonytalan, titokzatos atmoszférát hangsúlyozza, mely a Simon Péter című szöveget az első mondatoktól az utolsókig uralja. Szöllősi új kötete műfaji szempontból a novelláskötet és a regény határán egyensúlyoz, mert bár a főhős, Simon személye összeköti a jeleneteket és koherenciát visz a szövegbe, azért jól látható, hogy lazán összefűzött jelenetek sorakoznak itt, külön-külön elbeszélésként […]
Csehy Zoltán: Simontól Péterig és vissza
Feb 25
Csehy Zoltán: Simontól Péterig és vissza
Szöllősi Mátyás regénye, a Simon Péter érzékeny identitásodüsszeia: a főhős, egy diakónus önmagát keresi, pontosabban szólva a bűn helyét önmagában. A cím kettős értelemben is játékba hozza a Szentírást: hiszen megidézi Szent Péter történetét, mivel Péter apostol eredeti neve Simon, másrészt a szerző aktiválni látszik Nádas Péter Egy családregény vége című művének allúziótechnikáját.
Bánki Éva: Testvér? Vagy…?
Feb 15
Bánki Éva: Testvér? Vagy…?
A “mindannyian testvérek vagyunk” gondolata különös összefüggésben kerül elő Pál Areioszpagoszi beszédében (Ap csel. 17:22-34). A nagy térítő művelt pogányok előtt, a görög kultúra fellegvárában prédikál, és itt hivatkozik egy görög költő tanúságára is. Ez valami multikulti trükk lenne? Vagy utalás arra, hogy a Biblia mellett létezik (létezhet) egy egészen másfajta, ám éppígy univerzális kinyilatkoztatás – ez pedig talán épp a művészet? Hiszen furcsa a testvériségre való utalás egy olyan vallás szülöttének a szájából, ahol a testvérek örökké rivalizálnak és viszálykodnak. Ráadásul Pál egy olyan megváltó tanait hirdeti, aki a vérségi-családi kötelékeknél mindig is fontosabbnak tartotta a szellemieket. Akkor mit is jelent a Bibliában a testvér? Mit akarhat Pál a „közös származás” hangsúlyozásával? Azt hiszem, ezt nem is tudjuk meg. A felháborodott görögök – akiket egy cseppet sem hatnak meg Pál gesztusai és izgalmas gondolatfutamai – dühödten félbeszakítják a beszédet. A „testvéres” beszéd a nagy apostol, Görögország térítőjének talán legnagyobb kudarca. Szöllősi Mátyás egy nagy tömeg előtt elmondott beszéd (gyónás?) kudarcával végződő Simon Pétere számos ponton utal az Areioszpagoszi beszéd dilemmáira is. Tényleg testvérek vagyunk? A cselekmény a migránsválság idején játszódik, a regénybeli főváros pályaudvarán lépni sem lehet a menekültektől. De Simon diakónust, a főhőst nemcsak a kiszolgáltatottságuk rázza meg, […]
Szalay Zoltán: Az iránytű árulása
Feb 11
Szalay Zoltán: Az iránytű árulása
A Simon Péter jó példa arra, hogy ez a prózatechnikai eljárás kiválóan alkalmas a legbonyolultabb metafizikai kérdések érzékeny tálalására
Laik Eszter: Az isten háta mögött
Feb 07
Laik Eszter: Az isten háta mögött
Ha egyetlen jelzővel kellene érzékeltetni a regény világát, az az álomszerűség lenne: a Simon Péter minden jelenete álomleírásra emlékeztet, melyben a történések logikáját tisztán az álmodó elméjében megképződő benyomások, képek, érzetek láncolata, lelkének kivetülései képezik.
Makkai T. Csilla: Benned a létra
Jan 31
Makkai T. Csilla: Benned a létra
Az olvasó végigkíséri egy napját, és megpróbál választ találni a kérdésre: mi lehet ez a súlyos teher, amitől nem tud megszabadulni Simon Péter? Bár a szerző késlelteti a válaszadást, hiszen csak a könyv utolsó fejezetében derül ki egyértelműen, miről is van szó, az elejtett információkból már sokkal korábban gyanakodhatunk. A késleltetés szervezi a regény narratíváját, és ehhez társul az olvasó homályban tartásának mechanizmusa is, amely nemcsak fókuszált figyelemre, illetve a hiányok kitöltésének megkísérlésére késztet minket, de az érzékelés működésmódjára is ráirányítja a figyelmet. Talán furcsának tűnhet a címadás, pedig nem szeretne hivalkodó lenni. Játék csupán az olvasóval, aki kiegészítheti a hiányzó sorokkal. Ilyesmit akkor is több ízben el kell majd végeznie, ha kezébe veszi Szöllősi Mátyás Simon Péter című kötetét. Bár Szöllősi nem idézi Weöres Sándort, azt gondolom, kérdéseik tágassága között van hasonlóság. Emellett jelen írás címe azt is sejteti, hogy kérdéseink megválaszolásához elsősorban önmagunkban találunk kulcsokat. Csakhogy Simon Péternek, a könyv főszereplőjének ez nem sikerülhet maradéktalanul: bűnösnek érzi magát, énjét felemésztő bűntudatával azonban nem tud mit kezdeni. Az emberség, a segítségnyújtás és bűn kérdései árnyaltan bontakoznak ki a regény lapjain, sokkal inkább az események összefüggései, egy-egy párbeszéd által, mintsem hosszas filozófiai fejtegetésekbe ágyazva. Szöllősi Mátyás narrátora nem elmélkedik, hanem […]
Kálmán C. György: Atyafiú
Dec 14
Kálmán C. György: Atyafiú
Figyelemre méltó és nagyon érdekes könyv – hogy az elején kezdjem. Nem remekmű, de nem könnyű megfogalmazni, hogy miért nem. Van benne néhány megoldatlanság, következetlenség meg némi túlírtság, csipetnyi modorosság – talán nem is sokkal több baj van vele, de hát mindez elég ahhoz, hogy csillapítsa a lelkesedést. Viszont csupa rejtély, finom utalás, nagy gonddal összeszőtt szálak, finom megfigyelések, érzékletes képek évtizedünk Magyarországáról – ezek igen nagy erények, s még számtalan fontos részlet teszi az olvasó feszült érdeklődésére méltóvá. Kezdjük a címmel. A Simon Péter név egyrészt egyszerűen a főszereplő neve; az elbeszélő rendszerint Simonnak nevezi, s maga is így szólítja magát – míg környezete olykor Péterként szólítja meg. De hát – másrészt – erősen terhelt név ez: Jézus azon tanítványáé, aki halászból lélekhalásszá, az új hit elszánt terjesztőjévé és később, a hagyomány szerint, az első pápává, Szent Péterré vált. Lehet, hogy túlértelmezés – ehhez az utóbbi Simon Péterhez van némi köze az előbbinek. Mint már a regény elején kiderül, Simon diakónus, akit püspöke vidékre küld, ott kell valamiféle lelki gondozói munkát végeznie, és lesz némi köze a tó vizéhez is… (Még nehezebb a kérdés, hogy vajon miféle rokonság fűzi ezt a főszereplőt Nádas Egy családregény vége című regényének Simon […]