első könyv (1.) ignominia Csak három év. Csupán csak három év. Egy filmen nézem vissza az egészet; koszos, szemcsés, ellentmondástól ég a múlt. És személyem is hevenyészett. Sosem hittem, hogy elfelejtem, amire most újra ráébredek. Megélek. Megfogalmazok. Felejtek – mint kézfogás közben hallott nevet. Az április most mégis tiszta emlék; felismeréstől oldódnak a szemcsék, akár szeretkezés után kívánt ölelkezés vagy nem-lét. Mintha újság közölne minden apró részletet, érdeklődésem feszült. A magyarázkodástól mentes élet, melyet a tisztánlátás képessége küld. Csak visszamenni oda, ahol egyszer megaláztak, és félretenni érvet. A másikat, csak őt, magát figyelni – pusztán a helyzet tisztasága éltet. Azonban egyértelmű, mi következik. Csak az fáj, hogy most már nem szólhatok. Ebben az összehasonlító módban látni látok, nem változtathatok, ahogy azon se, hogy végül mindig magamról beszélek. Most is látnivaló az állapot, a szándék megvolt, mégis hova érek: „A másikat, csak őt, magát figyelni” elmaradt, mert elmaradtunk mi ketten – ámde a megaláztatás állapotát legalább értem, és birtokba vettem. (2.) morbus insanabilis Gyanakvásod megalapozott. Már nemcsak azok alapján mozogsz; érzed is mozgásod törvényeit. Egy otthon hagyott fontos tárgy bocsánatát várnád el, ha lehetne, mert nem volt hozzád hű, aki csak égsz, és elmorzsolódsz a sematikus lüktetésben. A rosszullét hamar, következetlen […]
“Az én maga is olyan, mint egy kis birodalom. Hiszen egymagunkban is sokan vagyunk: test, gyomor, száj, torok – fájdalmak, emlékek, megaláztatások. És bármelyik (test)részünk megfertőződhet. De „nem a test választja a kockázatot” – még Szöllősi Mátyás betegségekről is szóló verseiben sem. A testi szenvedés olyan, mint a reflektor: láthatóvá teszi a nyelv elárulását, az emberi kapcsolatok akaratlan megrohadását, a szellemi igénytelenséget, a sokféle kudarcot és szégyent, az emberi egzisztencia radikális átértékelését.” (Bánki Éva) (versek 2006-2009) GYULLADÁS A záróizmok összehúzódásának hiánya. Az izzadás. Fosás, nyilvános helyen – s a közízlés számára furcsa pillanat látni, testedből mi maradt fogyás után. Megbetegedtem. A görcseimet értelmezni kellett az orvosoknak. Engem csak dühített az egyre lassulás, s hogy nem az élvezettől nyúlok el puhán. A bódulatban fájdalmam zavart. Az ismeretlen kór régi vágású félelmet okoz: félt, hogy elrabolja fiatal életét. Tudtára adni egy magányos érdeklődőnek problémáimat; viszontagságos élvezet – határidőre tisztázni helyzeted. Emlékszem, kávét rendeltem, talán rá is gyújtottam mellé. Igen, és csak azért tudom, mert az első hányás íze megmaradt. A mellékhelyiségekbe költözöm fölélni minden készletem. Ujjam nyugalmi állapotban – gyomrom magától visszaad mindent. A görcs merev üvegszilánkjai. S velük határozni irányokat. Nehéz. Nehéz. EGYÉNISÉGE NEM LEHET Belépve az adósságok eltörpülnek hirtelen, a […]
