S lőn világosság – de mit kezdjünk vele? – Dominka Ede harald a Váltóáramról

Egy felrobbant óriáscsillag fénye világítja be az éjszakai eget, egyúttal az alatta mindennapjaikat tengetőket. Vajon a betlehemi redukált szakralitású, távoli rokona megvilágítja az élet lényegi pontjait, avagy éppen elvakít, s még annyira sem látjuk? Vagy hol így, hol úgy?

„Az írásaim formái nálam egy lelkiállapotot jeleznek.” – Szilvási Krisztián interjúja

A népszerűség kifejezésről Alejandro González Iñárritu Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmje és annak egy mondata jut eszembe, mely lényegileg arról szól, hogy a népszerűség önmagában véve nagyon kevés, és talán nem is lényeges, általában nem azt tükrözi vissza, amit az emberről, adott esetben az alkotóról tudni érdemes

“A világosság a sötétségben fénylik” – Csaba Lilla a Váltóáramról

A Szöllősi Mátyás kötetében körvonalazódó miszticizmus (transzcendens érzékenység) pedig szinte egyedülálló a kortárs prózában. A novellaciklusban együtt van jelen a reális és a misztikus, utóbbi egyfajta költőiséget kölcsönözve a szövegvilágnak. A mindent átható, ég felől süllyedő fehér sugárzás, a fény misztikája, a megváltás lehetőségét közvetítve a lehető legközelebb van a kulcsszereplőkhöz, s közben mégis egészen távol, elérhetetlen marad.
Nov 08

Mindenekelőtt természetesen gratulációval kell kezdenünk, hiszen néhány héttel ezelőtt elnyerte a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár legjobb első prózakötetért járó Margó-díját. Elmondhatjuk-e, hogy bár már több mint egy évtizede van az újságírói, költői, szerzői pályán, most fogja igazán megismerni a szélesebb közönség? Mit jelent egyáltalán az ön olvasatában az írói népszerűség? A népszerűség kifejezésről Alejandro González Iñárritu Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmje, és annak egy mondata jut eszembe, mely lényegileg arról szól, hogy a népszerűség önmagában véve nagyon kevés, és talán nem is lényeges, általában nem azt tükrözi vissza, amit az emberről, adott esetben az alkotóról tudni érdemes – ha egyáltalán érdemes tudni róla bármit is. Természetesen ennek van egy másik oldala is, mert az azért mindenképp hasznos, ha tudnak az ember létezéséről, főleg, ha alkot, hiszen nem csak magának ír, zenél, fotóz, fest stb., tehát valamilyen módon jó az, ha szem előtt van. De nem ez foglalkoztat írás közben, szóval, ha valaki elolvassa mondjuk a Váltóáram című könyvemet, hamar rájön, hogy ezt nem a népszerűség megszerzése érdekében írtam. Az ugyanakkor igaz, hogy a díj jót tesz a könyvnek, és bizonyára többen elolvassák majd így, aminek persze örülök. A wikipédia szerint 2005 óta olvashatják líráját a verskedvelők, […]

Régóta érdekel, mi mozgolódik az emberek lelkében – interjú a Margó-díj jelölés kapcsán

A novelláskötet egyik legfontosabb motívuma az Orion felrobbant csillaga, viszont a Váltóáramot olvasva gyakran az volt az érzésem, mintha a te elbeszélőd hátat fordított volna ennek a grandiózus jelenségnek, és helyette inkább a fénylő eget bámuló embereket vizslatná. Ez a kép aztán meg is jelent az egyik novellában, ahol azt írod, hogy „Amúgy is sokkal izgalmasabb figyelni, ahogy az emberek kémlelik a foltot. Ahogy értetlen, tompa arccal bámulnak, mint a kirakati bábuk”. A nagyszabású és káprázatos helyett miért érdekelt jobban a hétköznapi?