Karanténinterjú – Lívia villa

Épp két éve, hogy kiállítottál nálunk. Azóta megjelent első regényed, amit be is mutattunk, jártál a Távol-Keleten és úgy tudom a Bajkál-tónál is. A kiállítás óta merre tart a munkásságod? Igen, valóban jártam, a Transzszibériai Expresszel vonatoztunk szeptemberben egészen Ulan-Udéig, amely valóban a Bajkál-tó mellett fekszik, a mongol határ is közel van. Ismét a régészekkel utaztam, kaptam az alkalmon, hogy egy konferenciára mennek, és velük tartottam. Négy napig zötykölődtünk a vonattal odafelé, ami igen kemény volt, de elképesztő élmény is egyben. Régóta terveztem már az Expresszel való utazást, és aztán váratlanul összejött. A Bajkál-tó lenyűgöző hely, tiszta, érintetlen, az oroszok szerencsére nagyon vigyáznak rá, az édesvízkészlet 1/5-e ott van. 1600 méter mély a tó