Welcome to Our Blog

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Fusce lacinia sed purus at molestie duis pulvinar ac vehicula felis, non aliquet arcu apibus eget. Maecenas nibh enim, vulputate a malesuada eu.

Feb 15
by fotoadmin in Kritikák 0 comments

Bánki Éva: Testvér? Vagy…?

A “mindannyian testvérek vagyunk” gondolata különös összefüggésben kerül elő Pál Areioszpagoszi beszédében (Ap csel. 17:22-34). A nagy térítő művelt pogányok előtt, a görög kultúra fellegvárában prédikál, és itt hivatkozik egy görög költő tanúságára is. Ez valami multikulti trükk lenne? Vagy utalás arra, hogy a Biblia mellett létezik (létezhet) egy egészen másfajta, ám éppígy univerzális kinyilatkoztatás – ez pedig talán épp a művészet? Hiszen furcsa a testvériségre való utalás egy olyan vallás szülöttének a szájából, ahol a testvérek örökké rivalizálnak és viszálykodnak. Ráadásul Pál egy olyan megváltó tanait hirdeti, aki a vérségi-családi kötelékeknél mindig is fontosabbnak tartotta a szellemieket. Akkor mit is jelent a Bibliában a testvér? Mit akarhat Pál a „közös származás” hangsúlyozásával? Azt hiszem, ezt nem is tudjuk meg. A felháborodott görögök – akiket egy cseppet sem hatnak meg Pál gesztusai és izgalmas gondolatfutamai – dühödten félbeszakítják a beszédet. A „testvéres” beszéd a nagy apostol, Görögország térítőjének talán legnagyobb kudarca. Szöllősi Mátyás egy nagy tömeg előtt elmondott beszéd (gyónás?) kudarcával végződő Simon Pétere számos ponton utal az Areioszpagoszi beszéd dilemmáira is. Tényleg testvérek vagyunk? A cselekmény a migránsválság idején játszódik, a regénybeli főváros pályaudvarán lépni sem lehet a menekültektől. De Simon diakónust, a főhőst nemcsak a kiszolgáltatottságuk rázza meg, […]
Read More
1273
0
Feb 11
by fotoadmin in Kritikák 0 comments

Szalay Zoltán: Az iránytű árulása

A Simon Péter jó példa arra, hogy ez a prózatechnikai eljárás kiválóan alkalmas a legbonyolultabb metafizikai kérdések érzékeny tálalására
Read More
1276
0
Feb 07
by fotoadmin in Kritikák 0 comments

Laik Eszter: Az isten háta mögött

Ha egyetlen jelzővel kellene érzékeltetni a regény világát, az az álomszerűség lenne: a Simon Péter minden jelenete álomleírásra emlékeztet, melyben a történések logikáját tisztán az álmodó elméjében megképződő benyomások, képek, érzetek láncolata, lelkének kivetülései képezik.
Read More
1409
0
Jan 31
by fotoadmin in Kritikák 0 comments

Makkai T. Csilla: Benned a létra

Az olvasó végigkíséri egy napját, és megpróbál választ találni a kérdésre: mi lehet ez a súlyos teher, amitől nem tud megszabadulni Simon Péter? Bár a szerző késlelteti a válaszadást, hiszen csak a könyv utolsó fejezetében derül ki egyértelműen, miről is van szó, az elejtett információkból már sokkal korábban gyanakodhatunk. A késleltetés szervezi a regény narratíváját, és ehhez társul az olvasó homályban tartásának mechanizmusa is, amely nemcsak fókuszált figyelemre, illetve a hiányok kitöltésének megkísérlésére késztet minket, de az érzékelés működésmódjára is ráirányítja a figyelmet. Talán furcsának tűnhet a címadás, pedig nem szeretne hivalkodó lenni. Játék csupán az olvasóval, aki kiegészítheti a hiányzó sorokkal. Ilyesmit akkor is több ízben el kell majd végeznie, ha kezébe veszi Szöllősi Mátyás Simon Péter című kötetét. Bár Szöllősi nem idézi Weöres Sándort, azt gondolom, kérdéseik tágassága között van hasonlóság. Emellett jelen írás címe azt is sejteti, hogy kérdéseink megválaszolásához elsősorban önmagunkban találunk kulcsokat. Csakhogy Simon Péternek, a könyv főszereplőjének ez nem sikerülhet maradéktalanul: bűnösnek érzi magát, énjét felemésztő bűntudatával azonban nem tud mit kezdeni. Az emberség, a segítségnyújtás és bűn kérdései árnyaltan bontakoznak ki a regény lapjain, sokkal inkább az események összefüggései, egy-egy párbeszéd által, mintsem hosszas filozófiai fejtegetésekbe ágyazva. Szöllősi Mátyás narrátora nem elmélkedik, hanem […]
Read More
1327
0
Dec 14
by fotoadmin in Kritikák 0 comments

Kálmán C. György: Atyafiú

Figyelemre méltó és nagyon érdekes könyv – hogy az elején kezdjem. Nem remekmű, de nem könnyű megfogalmazni, hogy miért nem. Van benne néhány megoldatlanság, következetlenség meg némi túlírtság, csipetnyi modorosság – talán nem is sokkal több baj van vele, de hát mindez elég ahhoz, hogy csillapítsa a lelkesedést. Viszont csupa rejtély, finom utalás, nagy gonddal összeszőtt szálak, finom megfigyelések, érzékletes képek évtizedünk Magyarországáról – ezek igen nagy erények, s még számtalan fontos részlet teszi az olvasó feszült érdeklődésére méltóvá. Kezdjük a címmel. A Simon Péter név egyrészt egyszerűen a főszereplő neve; az elbeszélő rendszerint Simonnak nevezi, s maga is így szólítja magát – míg környezete olykor Péterként szólítja meg. De hát – másrészt – erősen terhelt név ez: Jézus azon tanítványáé, aki halászból lélekhalásszá, az új hit elszánt terjesztőjévé és később, a hagyomány szerint, az első pápává, Szent Péterré vált. Lehet, hogy túlértelmezés – ehhez az utóbbi Simon Péterhez van némi köze az előbbinek. Mint már a regény elején kiderül, Simon diakónus, akit püspöke vidékre küld, ott kell valamiféle lelki gondozói munkát végeznie, és lesz némi köze a tó vizéhez is… (Még nehezebb a kérdés, hogy vajon miféle rokonság fűzi ezt a főszereplőt Nádas Egy családregény vége című regényének Simon […]
Read More
1346
0
Search
Recent Posts
Recent Comments
    Archives
    Categories
    Meta